Gondolkodsz egy nyugodt horvátországi nyaraláson, és közben a makarskai strand jut eszedbe, ahol egymás hegyén-hátán vannak az emberek, és ettől egy kicsit elmegy a kedved? Akkor ezt nyugodtan felejtsd el. Ha a nyaralásodon ki akarsz kapcsolódni a civilizációtól, olvass tovább, van egy tippünk számodra néhány öbölre, ahol robinsonádák vannak Hvar szigetén. Mindezeket az öblöket bejártuk. Bogomolje falucska és öblei számunkra ugyanis szívügy. Annyira elragadott minket ezeknek az öblöknek a varázsa, hogy 10 évig jártunk ide, és gyakrabban, mint csak nyári vakációra. Ez egy olyan hely, ahol mintha megállt volna az idő. Még a turisztikai útikalauzok is elfeledkeznek a sziget ezen részéről.
Üdülőhelyek Hvar szigetén
Hvar szigetét keletről nyugatra egyetlen aszfaltozott út szeli át. A sziget nyugati részén olyan ismert városok találhatók, mint Hvar, Stari Grad, Vrboska és Jelsa. Ezek a sziget egyetlen nagyobb üdülőhelyei. Keleten található Sućuraj kikötőváros, ahová komppal lehet eljutni a szárazföldről. Jelsa és Sućuraj között néhány apró falucska szóródik szét. Néhányuk már áldozatául esett a fiatalok szárazföldre való elvándorlásának, és elhagyatott településekké váltak. Szomorú látvány a romos épületekre tekinteni. Az egyik falucska, amelynek eddig sikerült megőriznie egyfajta, bár álmos, életritmust, a festői Bogomolje.
Bogomolje falucska
A falucskát néhány, az út mentén szétszórt ház, egy posta, egy templom temetővel és egy bolt alkotja egy kis téren. A bolt egyfajta információs központként is szolgál azok számára, akik az öblökbe tartanak és nem ismerik az utat. Ez az a hely is, ahol a helyiek napközben találkoznak és együtt üldögélnek. Képzeld el, hogy forró nyári nap van, a kabócák ciripelnek, a levegő remeg, és tenger, levendula és az utak pora illatozik, te pedig a bolt előtt ülsz egy padon, a történések középpontjában, és iszogatod a behűtött sörödet. Az idő lustán hömpölyög, mint a hullámok a tengeren egy forró délutánon, te pedig közben figyeled a helyi színeket. A körülötted lévő padokon az öreg lakosok a helyi élet fontos pontjait vitatják meg, és filozófiai vitákat folytatnak különböző témákról, a politikát sem kivéve. Közben söröznek és dohányoznak. Néha bejön egy-egy turista, hogy megvegye a legszükségesebbeket. Hamarosan megérkezik Zvonko, az egyik robinsonáda tulajdonosa, aki ma élő kecskét szállít az autóján. Aztán jönnek néhány eltévedt turista, és a boltban kérdezik az utat az öbölbe. Közben Ante azon bosszankodik, hogy a turisták eltörték az ágyát, és Ivo színesen meséli, hogyan dugították el a vendégek egyszer a WC csövét egy krém kupakjával. És ez így megy körbe-körbe, amíg rá nem jössz, hogy már elég sört ittál, és még el kell jutnod a szállásodra az öbölben.
Táncos mulatságok
Bogomolje a legközelebbi civilizáció a falucska alatti, tengerbe nyúló öblökhöz. Nincs itt étterem. Az egyetlen szórakozás a rendszeres nyári táncos estek – Bogomoljske ljetne večeri, ami egy falusi mulatság élő zenével, kis harapnivalóval és tombolával. Legalábbis 2016-ig így volt. A következő évben sajnos a szervezők nem tudtak megegyezni abban, hogy milyen formában folytatódjanak a táncmulatságok, és ahogy az lenni szokott, abbahagyták a rendezést. Hatalmas kár, mert kellemes szórakozás volt. Néha egy-egy turista is odamerészkedett. Pont itt ismerkedtünk meg sok helyi lakossal. A táncparkett gyakran nagyon tele volt, és néha egészen reggelig táncoltak. Meg kell jegyezni, hogy a helyiek megtisztelve érezték magukat, ha turisták is ellátogattak a táncmulatságra. Azóta legalább sikerült évente egyszer szabadtéri mulatságot szervezni a „balote” pálya mellett. Ez egy helyi szívügy sport, ki kell próbálnod. A helyi bajnok, Miro Rudan méltó ellenfél lesz, és biztosan nem utasítja vissza a játékra való felkérést. Valószínűleg azonban a mulatság alatt az éppen zajló torna egyik fő játékosa lesz. Mindezek mellett élő zene szól, és van mit enni és inni is. Mindenki igyekszik a mulatság szervezésében, és mindenki kiveszi a részét a munkából.
Út az öblökbe a robinsonádákhoz
Az aszfaltozott út a falucskából tovább halad a tenger felé, a világtól elzárt egyes öblökbe. Erről az útról aztán egy makadámútra térünk le, és onnan tovább ereszkedünk az egyes öblökbe, egészen addig, amíg az út az utolsó öbölben – a Solotiša öbölben – véget ér. A helyieken és a szállást foglaló turistákon kívül kevesen látogatnak ide, néha egy-egy eltévedt turista, aki az utat keresi. Néhány évvel ezelőtt itt csak szerény halászkunyhók voltak, áram és víz nélkül, és csak gyalogösvényen voltak megközelíthetők. A helyiek az eredeti halászkunyhókat apartmanokká alakították át és bérbe adják. Az északi oldalon lévő öblök villamosítva lettek, a déli oldalon lévők még nem. A déli oldalon így továbbra is napenergiát használnak. El kell mondani, hogy a modern szolár akkumulátoroknak és egyéb technikának köszönhetően ma már a napenergia nem jelent problémát, és az áram egész nap rendelkezésre áll. Azonban nem minden ház rendelkezik ezzel a modern felszereléssel, így előfordulhat, hogy borús időben áram nélkül maradsz. Amit az egyik romantikának vagy a robinson élmény kihívásának lát, az a másikat elriasztja – érdemes előre tájékozódni ezekről az információkról. Az is érdemes kideríteni, hány ház van összesen az öbölben. Valahol csak egy van, és akkor egyedül leszel, máshol talán négy, és akkor több ember lesz a strandon. De a makarskai tömegre felejtsd el.
Hogyan jöttek létre a robinson házak
A bogomoljei kis bolt tulajdonosa, Ivo úr mesélte, milyen nehéz volt átalakítani a halászkunyhókat abban az időben, amikor még nem vezetett út az öblökbe, és minden építőanyagot gyalog kellett a faluból hozni, vagy jobb esetben tengeren szállítani. A jobb elképzelés kedvéért – az utolsó Solotiša öbölből Bogomolje faluba gyalog több mint egy óráig tartott az út. Az öblökben lévő házak bérbeadása lassan indult, és a szlovéneknek köszönhető. Ők voltak az első vendégek körülbelül 30 évvel ezelőtt, akik ide látogattak (állítólag néhányan tévedésből), és szállást kerestek. Akkor még nem voltak a házak apartmanokká alakítva, így a helyiek otthonukban szállásolták el őket, és fokozatosan megragadták az alkalmat, és apartmanokat építettek. Néhány házban a tulajdonosok még mindig laknak (ezt is érdemes előre ellenőrizni), de a többség a faluban, vagy a szárazföldön lakik, és csak a turisták elszállásolásakor jönnek az öbölbe. Így találhatók olyan öblök egyetlen házzal, ahol a tulajdonos nem lakik, és ahol teljesen egyedül leszel, pl. a Vela Pogorila öbölben vagy a Divja Vela öbölben, ami bár közelebb van Sućurajhoz, de másképp, mint csónakkal, nem lehet megközelíteni. Egyszerűen nem vezet ide út.
Rendelj kenyeret, különben éhen maradsz
Amit itt a legjobban értékeltünk, az a hely hangulata és az itteni emberek természete volt. Mintha ez a falu és a közeli öblök egyáltalán nem lennének a térképen. A modern világ zaja és sürgése még nem érkezett meg ide. Még. Még a kenyeret is egy nappal előre kell megrendelni, a boltban nem lehet megvenni. A helyiek mezőgazdaságból, halászatból és turizmusból élnek. Kedves és barátságos emberek, akik mosolyogva fogadják Önt. Itt ismertük meg az igazi hvari jellemet, annyira eltérőt a sziget forgalmasabb városaiban élő emberektől. Főleg az idősebb generációról van szó, mivel a fiatalok a szárazföldre mennek dolgozni. Itt mindenki olajbogyót termeszt és olívaolajat készít belőlük (néhányan még régi, eredeti receptek és eljárások szerint – pl. Josip úr Bristova öbölben vagy Miro úr Solotiša öbölben), amit a helyiektől meg lehet vásárolni. Sokan foglalkoznak levendulával is, és levendulaolajat készítenek. Természetesen itt is lehet házi pálinkát (travarica, rakija, mrtina, orahovica) vagy akár mézet is vásárolni. Az öbölbe vezető úton elég megállni egy fügefa mellett és friss fügét szedni. Mindenhol rozmaring nő, itt-ott mandulafák és néhol citromfák is. A szigetnek sok mindent kínálnia kell.
Ha már hiányzik a civilizáció
Ha változásra vágysz, elmehetsz a kellemes, nyugodt Jelsa városkába, ahol élelmiszerboltok, éttermek, kávézók és szuvenírboltok találhatók. Jelsa körülbelül 30 km-re van Bogomoljétől. Vagy akár Sućurajba, ahol szintén van bolt, kávézó és étterem. Mi azonban többnyire nem akartunk városba menni, élveztük a vágyott nyugalmat. Aki egyszer megtapasztalja a hvari öblök lenyűgöző hangulatát és megismeri a helyi embereket, az nem tehet mást, mint hogy folyamatosan visszatér.
